Önismeret és csakra párnák | 2. rész

Előző bejegyzésünkben már bemutattuk vendégírónkat Hollós Izabellát, aki a csakrák és a kronobiológia kapcsolatáról mesélt nekünk. Az írás első része ITT olvasható. Folytatjuk az összefüggések bemutatását, fogadd szeretettel Iza további írását a témában.

A 7 fő csakránk működése alapvető módon határozza meg a karakterünket. Létezik egy módszer, mely a születési dátumból számítva konkrét szám értékeket rendel az egyes csakrákhoz, és megmutatja, hogy fizikai, érzelmi és szellemi síkon mennyire vagyunk erősek vagy éppen érzékenyek. A módszer neve Kronobiológia, bővebben az előző cikkben írtam róla, ott ismertettem a fizikai sík 2 csakráját.

Most következik az érzelmi sík: érzelmeink megélését, önbecsülésünket, és másokhoz való viszonyunkat ismerhetjük meg.

IV. Szívcsakra = Ego, más néven önbecsülés

Ennyit ér saját magának az egyén, tehát ez nem a kifelé mutatott ego, hanem a szív-ego, a valódi önértékelés száma.

Pici ego, alacsony értékkel nagyon érzékeny, sérülékeny, nehezen mutatja meg magát, ugyanakkor kicsi figyelemért, kicsi szeretetért is hálás. A magas egóról azt gondolhatjuk, könnyű neki! Hiszen magas az önbecsülése, könnyen érvényesül. Ugyanakkor nagyon magas a szeretet-igénye, ha nem kap elegendő pozitív visszajelzést, akkor nem lesz elégedett.

V. Torokcsakra = Kommunikáció

Mégpedig az érzelmekről való kommunikáció képessége! Nem mindenki egyformán tud beszélni arról, hogy mit érez. Van, aki finom eszközökkel adja a másik tudtára a vágyait, érzéseit – például úgy kér inni, hogy ránéz a vizeskancsóra. És vannak olyanok, akik harsányabban kérnek, kevésbé cizelláltan. Egyik a másikhoz képest elefánt a porcelánboltban – a másik az egyikhez képest pedig élhetetlen, a néma gyerek, akinek anyja sem érti a szavát.

Ennek a két csakrának a relációja azt is megmutatja, hogy másokhoz képest kevesebbnek, vagy többnek érzem magam.

Ha például a szívcsakra értéke 44, a torokcsakra száma 68, akkor ez azt is jelenti, hogy én 44-et érek magamnak, mások pedig 68-at érnek nekem, vagyis fontos nekem, hogy nekik mi a jó, empatikusan tudok viselkedni a többi emberrel. Akiknek alacsonyabb a 4-es csakra értéke, mint az 5-ös, azokat adni vágyós karaktereknek hívjuk. Fordított esetben, ahol a szív-egó magasabb, mint a többiek értéke, ott kapni vágyás jelenik meg, akkor érzi magát komfortosan egy ilyen karakter, ha az ő érdekei tudnak érvényesülni, ha nem kell megosztani másokkal a sütit. :)

Következzen a szellemi sík, ami nem az okosság mérőszáma, hanem a gondolkodás milyenségére tudunk belőle következtetni!

Magas szellemi összértékű karakter jellemzője a sok-sok ötlet, egyszerre több szálon futó információk, állandóan megy a to-do-list a fejében, és alatta még szól a zene is… Nagyon produktív, könnyen átlátja a folyamatokat, összefüggéseket, de amikor egyszerre egy dologra kellene koncentrálni, az bizony nem könnyű neki.

Alacsony szellemi összértéknél viszont éppen ez az erősség: a koncentrált figyelem! A szellemi síkhoz a 3. szem és a koronacsakra tartozik, nézzük meg egyenként:

VI. 3. szem csakra = Intuíció

Ez nem meglepő, mondhatnánk, hogy ezt eddig is tudtuk. Megmutatja ugyanakkor, hogy az egyes karakterek hogyan használják az agyukat!

A 7. csakra értékéhez képest, ha magasabb, akkor az egyén inkább a jobb agyféltekéjét használja (sarkítva persze), a színek, szagok, hangok, benyomások, érzékszervi tapasztalások az elsőrendűek a gondolkodásában. Nem feltétlenül van nagy barátságban a számokkal, a táblázatokat inkább értelmezni, mint elkészíteni szereti. Ehhez segítség neki, ha színezve vannak az egyes mezők, és még kis piktogramok is illusztrálják a lényeget.

VII. Koronacsakra = Racionalitás

A kívülről, felülről beáramló információ, jelképesen és ténylegesen is.

Ha ez a domináns a 6. csakrához képest, akkor az illető a számokkal, adatokkal, racionális információkkal van jó viszonyban, észérvekkel könnyebben meggyőzhető. Előfordul olyan is, hogy mindkét csakra értéke magas, vagyis a magas intuícióhoz magas racionalitás társul. Ez úgy szokott működni például döntéshelyzetben, hogy érkezik egy első megérzés, majd az illető begyűjti a racionális információkat, és alátámasztja velük az intuitív döntést. Vagyis, nem elégszik meg azzal, hogy ’így értem és kész’, hanem értenie is szükséges.

Szeretném újra kiemelni, hogy minden érték pont úgy jó, ahogy van! Nincs túl sok, vagy túl kevés.

Azon a területen, ahol valaki nem terhelhető, mert alacsony értékei vannak, ott éppen az érzékenysége lesz a szuperereje! Paradoxon? Szerintem nem! A boldogságunk kulcsa részben abban rejlik, hogy el tudjuk-e engedni az ideálisról alkotott elképzeléseinket. Meg tudom-e tenni, hogy nem ostorozom magam azért, mert valamiben nem vagyok elég erős, elég jó, elég ügyes? Azt tapasztalom, hogy ha leteszem a védelemként felhúzott álcámat, azt a képet, amit gondolok, hogy kifelé mutatnom kéne, varázslat történik: egyszeriben emberivé, közelivé, igazivá válok.

A sebezhetőségünk felvállalása az, ami valójában biztonságot ad: az önazonosság biztonságát.