Életünk tudatos teremtése II. rész
Blogbejegyzésünk első fejezetét azzal a mondattal zártuk, hogy ahhoz, hogy változtass az életeden, felül kell emelkedned a testeden, a körülötted lévő szituációkon, a környezeteden és az idő síkján is.
Így kezdheted el teremteni az új jövődet
Biztosan te is hallottad már az ego kifejezést, mely az „én” latin megfelelője. Elképzelhető, hogy te is negatív előjelet csatolsz az ego-hoz? Sokan sokféleképpen használják, viszont több réteget is felfedezhetünk az ego körül.
1.A wikipédia így szól erről:
„az EGO - egy a megkülönböztetett személyek közül. Mindaz, amit egy ember saját magával azonosít, magára vonatkozóan tudatában megél, beleértve testének (olykor megnövelt) határait is. „
Eszerint az egot egy szinten használhatjuk az emberek fizikai valóságukban egymástól való differenciálására. Másfelől értelmezhetjük az ego-t éntudatnak is, ahol már nem fizikailag értelmezzük az egot, hanem mentális, gondolati síkon. Az éntudatot tanulással érjük el.
„..az embert élete során alakítja a környezettel folytatott interakcióban. Fejlődése során először önmagáról, mint külső dologról beszél a baba, majd magát és az anyját választja szét, illetve kialakítja én-védő mechanizmusait, amelyek segítenek neki az életben maradásban.”
2. Az egora tehát szükségünk van és az életünk elválaszthatatlan része. Az ego a világban való létezésünk fontos segítője is. egoval tanuljuk meg az én-védő mechanizmusainkat, melyek lehetővé teszik, hogy képesek legyünk életben maradni. Tanulunk a környezetünkben vett mintákból -egy példa erre-, hogy csak úgy nem szaladunk ki az úttestre, mert az életveszélyes lehet. Ezt már kisgyermekkorban megtanítják a szüleink. Gyermekként a határainkat keressük, feszegetjük, tapasztalatból tanítjuk meg hát testünknek, tudatunknak, mit szabad és mit nem.
A fentiek alapján az ego robotpilóta üzemmódban is működhet, így egyfelől terhet vesz le a vállunkról, hiszen a napi több 100 döntésünk jó részét elvégzi helyettünk. Nap, mint nap döntések sorozatait hozzuk meg, sokszor észrevétlenül, hiszen ezek folyamatosan beépültek már a tudatalattiba.
Ha ránézünk egy adott szituációra, amire rutinból reagálunk, megfigyelhetjük, hogy éppen egy már ismert játszmába csöppentünk-e. Ha ezt a mintázatot felismerjük, máris beljebb vagyunk, hiszen van rálátásunk a bennünk és körülöttünk zajló eseményekre és az ezekre adott reakcióinkra egyaránt. Felfedezhetjük az ismétlődő kérdés-válaszokat a helyzetekben.
3.Ezen felül az egohoz társítjuk azokat a kevésbé közkedvelt viselkedési mintákat is, mint a birtoklás, a féltékenység vagy pedig a félelem. Ezek az érzelmek mind a múlthoz kötnek, ismétlődő sémákat hozva létre. Ebből következtethetünk arra is, hogy az ego lecsendesítése az első lépés a teremtésünkhöz. Ezeknek az érzelmeknek a kiiktatásával, kilépünk a berögzült szokásaink fogságából és az egonak már nem lesz többé hatalma felettünk.
Tapasztald meg a teremtés erejét!
Ennek a következő kulcsa és lépése is egyben, a teljesség érzése. Amikor annyira teljesnek érezzük magunkat, hogy nincs bennünk hiányérzet. Hiányérzet esetén ugyanis a hiányra fókuszálunk, arra, ami nincs. A teljesség állapotában azonban azt érezzük, hogy nem különülünk el semmitől és senkitől. Mindenkivel és mindennel egyek vagyunk. Minden ezen, a „van” frekvenciáján mozog, így ekkor tud láthatóvá válni mindaz, amire szívünkből vágyunk.
A teljesség létállapota a teremtés tökéletes állapota. Amikor nem függünk semmitől és senkitől. Érezzük át úgy a teljesség állapotát, mint amikor már mindenünk megvan, amire vágytunk. Érezzük az új autónkban az "újautó" finom illatát. Nem baj, ha még nincs! Éljük át azt a boldogságot, amit akkor szeretnénk, amikor a párunk belép az életünkbe. Nem baj, ha még nincs! Képzeljük el az ideális és vágyott munkahelyet, mintha már oda indulnánk el minden reggel dolgozni. Nem baj, ha még nincs… ugyanis meg fog érkezni! Ehhez viszont érezned kell azt az érzést, amikor már mindened megvan, amire vágytál. A teljességet. Vágyakozás és hiányérzet nélkül. Kezeld tényként és éld meg a vele járó érzelmeket.
A manifesztáció egyik legtökéletesebb receptje…
Legyünk boldogok önmagunkban, a jelen állapotában a teljesség és az önszeretet érzésében, akarás nélkül, miközben fenntartjuk a jövőre vonatkozó álmainkat. Az élet teljességét így már nem valami máson, valami formán keresztül akarjuk megtapasztalni, hanem saját magunkban érezzük meg mindazt, amit szeretnénk. Mindezt tehetjük meditációban, séta vagy főzés közben egyaránt.