Posted on

Tavaszi mese

Finoman cirógató, puha melegség, mi ez az érzés? Ki vagy te? Csak nem a tavasz melege?

Tavasszal életre kel a természet. Az addig szunnyadó energiák most erőre kapnak. A magokból csírák lesznek, a hagymákból megindulnak a hajtások az eddig pihenő föld alól. Kócosan kidugják fejüket ezek az apró, s törékeny hajtások, kíváncsian bújnak elő az ismeretlenbe. Napról napra az ég felé nyújtózkodnak, számukra nincsen lehetetlen. Teszik a dolgukat, tudják és hisznek benne, hogy ennyi elég. 

A fák, ha mesélni tudnának! Igaz álmoskásan, de annál nagyobb erővel és lelkesedéssel térnek magukhoz. A fák rügyei kipattannak, frissességet árasztva magukból. A téli álomból ébredve a ködös szürkeséget és barnaságot fokozatosan leváltja a zöld szín csodás és megannyi árnyalata. Zöldellik a fű, sorra hozzák a leveleiket a bokrok és a fák is, ahol majd búvóhelyre, s talán otthonra lelnek a madarak és rovarok ebben az idényben. A friss hajtások, az apró levélkezdemények még nagyon sérülékenyek, vékonyak, puhák, de nap, nap után, egyre csak megerősödnek. A reggeli friss harmat a levélen elillan egy szempillantás alatt, ahogy a nap felbukkan..

Ébred a természet, a nap sugarai egyre erőteljesebben simogatják bőrünket, miközben arra sarkallnak minket, hogy bátran töltekezzünk, merítkezzünk belőlük. Már nem csak emlékünkben él, hiszen újra halljuk a rigó és pacsirta megnyugtató hangját. Az ágaskodó fák magasodó ágairól dalolnak és fújják szerteszét dalukat.  

A dallamok békével és a szeretet erejével porozzák be a vidéket.

A rügyek a fákon, a földből előbújó növények virágokat hoznak, így a színek egyre sokasodnak a tavasz ölében; a sárga megannyi árnyalataival, köztük felbukkan az arany is, hát te is itt vagy aranyeső? A rózsaszín, vörös és lila színbe borul ez a tavasz. A fehér, sárga és piros színű tulipánok, a napsárga nárciszok, a lila jácintok, mind azt üzenik, hogy itt az ideje felszabadultan mélyet lélegezni a frissítő, megújuló tavaszból. Erőt merítve ebből a elragadó frissességből, mellyel új energiákkal hajózhatunk a dolgos napok tengerén. 

Virágzáskor a cseresznyefák rózsaszín szirmai egy csokorként mosolyognak ránk, mintha azt mondanák:

Gyere, éld át a csodát! Nincs más dolgod, örvendj, élj, szeress! Öleld körbe magad finomsággal, mi a nap melegével ezt adjuk Neked!

Boldog napokat kívánunk!