A karma jelentése és jelentősége a mindennapi életben

A karma egy szanszkrit eredetű szó, melynek szó szerinti jelentése cselekedet, ezen túl az ok-okozat törvénye is megjelenik az értelmezésében. Az ok-okozat törvénye ismerős lehet számodra, hiszen ma már komolyabb és kevésbé komoly hangvételű beszélgetésekkor is elhangzik a kifejezés, hogy „ez bizony a karma”, vagy hogy „a tettünk most visszaszállt ránk.”

A karma fogalma

A karmát az emberi élet sorsszserűségére használják, mely szerint minden cselekedetünk és kimondott szavunk hatással van a jövőnkre, hiszen mindenképpen visszaszáll ránk. Ennek a minősége a tettünk milyenségétől függ. Biztosan ismered a mondást, hogy „Ki mint vet, úgy arat.” Ahogy a velünk megtörténő események, úgy a létezésünk, a jelenlegi létformánk és az életküldetésünk is a korábbi életünk tetteiből fakad. Kiemelendő azonban, hogy a cselekedet mögött húzódó szándék fontosabb, mint maga az esemény. Eszerint jön létre jó és rossz karma egyaránt. Nézzünk meg egy példát; ha valaki a saját érdekeit szem előtt tartva, önző módon, másnak szándékosan fájdalmat okoz, akkor az több, mint valószínű, hogy rossz karmát von maga után. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy minden a szándékra épül. Minden jóindulatú tett és szándék még kedvezőbb következményeket teremt.

A karma és az egyén viszonya

A karmát sokan átokként fogják fel, amellyel nem tudnak mit kezdeni. Vagy beletörődnek, hogy ez a sorsuk, vagy harcolnak ellene. Ennél azonban létezik egy még jobb hozzáállás! Tekintsünk úgy a karmára, mint egy jószándékú tanításra. Arra kapunk lehetőséget általa, hogy a múltban elkövetett hibáinkat kiküszöböljük és ezáltal még jobb emberré váljunk. Ugyan a múltban történteket már nem tudjuk megváltoztatni, azonban a jelenünket és a jövőnket egyaránt alakíthatjuk. Itt kapcsolódik be az egyéni felelősségvállalás is; kizárólag mi felelünk a teremtéseinkért, a döntéseinkért és az életünkért, senki más. A karmával egy másik szemszögből, az alábbi tanmesével szeretnénk titeket megismertetni.

Buddha meséje a Karmáról

Ez egy nagyon különös és régi történet az Agama Szútrákból, Buddha korai tanításainak egyike.

Egyszer volt egy ember, akinek volt négy felesége. (Akkoriban, az ősi Indiában ez megszokott dolognak számított, különösen a tehetősebb családoknál.) Ez az ember egy napon megbetegedett és érezte, hogy elhagyja az ereje, hamarosan meg fog halni. Félt a haláltól, de még jobban félt a magánytól, hogy majd odaát nem lesz vele senki, így hívatta az első feleségét:

Drága feleségem, mi egy életen át együtt voltunk, vajon követni fogsz engem a halálba, velem maradsz akkor is, ha majd meghalok? - Nagyon remélte, hogy a válasz igen lesz, mohón megragadta az asszonyt, de az így válaszolt: Édes férjem, mi jóban, rosszban együtt voltunk, de ha meghalsz, külön fogunk válni. Viszlát, édesem…

Ekkor hívatta a második feleségét a betegágyához, és őt is kérte, hogy kövesse őt: Aranyom, mindenem, drágaságom, ugye velem tartasz a halál után is? Az asszony hűvösen, közönyösen felelt: ha az első asszony nem tette, miért pont én tenném? - Csak a saját érdekedben szerettél, most végleg elválnak az útjaink, sőt utána másé leszek.

Az ember nagyon elszomorodott, hívatta a harmadik feleségét és kérte, maradjon vele a halál után, mert nagyon fog félni. Az asszony sírva ráborult és így szólt: szerettelek, tiszteltelek egész életedben, szépen foglak eltemetni, megemlékezem majd rólad, de a halálba nem követlek.

Végül az embernek eszébe jutott a negyedik felesége, akit elhanyagolt, szolgaként bánt vele, nem is érdekelte túlzottan. A magány és a kétségbeesés, a szenvedés eluralkodott rajta. Félve hívatta már ennyi visszautasítás és csalódás után: mondd te követnél engem a másvilágra?

A negyedik asszony azonnal ott termett: kedves férjem, bármi is történjen, én veled maradok, hiszen nem lehet elválasztani minket soha.

Gautama Buddha befejezte a történetet és megmagyarázta a jelentését: minden férfinak és nőnek van négy felesége, illetve férje. Mit is jelent ez pontosan?

Az első „feleség” a testünk. Szeretjük éjjel-nappal, mindig velünk van. reggelente megmossuk, szép ruhába bújtatjuk, finom ételekkel tápláljuk, ám életünk végén el kell válni tőle, nem követ minket. Arca pírja elhalványul, sugárzó szeme lecsukódik, beszéde nem szólal meg többé. Itt marad a földön és porrá, hamuvá lesz.

A második „feleség” a pénz, a vagyon, a szerencse, az anyagi javak. Félünk, hogy elveszítjük, ám erre a világra mindenki üres kézzel jön és puszta illúzió, hogy vagyonosak vagyunk. Ezek a javak nem tudnak minket követni a túlvilágra, halálunk pillanatában a kezünk üres. Bármennyire is fáj, mindent itt hagyunk és az bizony másoké lesz.

A harmadik „feleség” a társadalom, a család, a rokonok, barátok, akik könnyezve temetnek el, megemlékeznek rólunk, de akiket örökre itt kell hagynunk. Ez szép és szomorú dolog… Egyedül születünk és egyedül halunk meg.

De vajon ki a „negyedik feleség”?  - kérdezték a tanítványok Buddhától.

Ez a Tudatunk, a karmánk. Amikor mélyen megfigyeljük, láthatjuk, hogy elménk tele van haraggal, kapzsisággal, félelemmel, büszkeséggel, vagy önzéssel. De lehet benne irgalom, megbánás, szelídség és adakozás is. A harag, önzés, kizáró büszkeség, irigység és az ezzel kapcsolatos cselekedeteink, gondolataink összessége maga a karma, ez a karma törvénye, hogy sosem válhatunk el tőle akaratunk szerint.

Ahogy a negyedik feleség mondta: „bármi is történjen, én veled maradok…”

forrás: https://karmaguru.hu/buddha-meseje-a-karmarol